Szilveszter éjjel láttam a pápát

fáradt volt kissé húzta a lábát

mégis a téren a tömegben sétált

 tudta hogy ott lent mindenki rá várt

gyermekek anyák apák és testvérek

ezer meg ezer hinni kész lélek

Egy nem hétköznapi lány kisbabát vár a szerelmétől, aki lelép. Hát ez nem túl nagy varázslat. A lány biztos nem erről ábrándozott kislányként. Jön a szőke herceg, fehér lovon, teherbe ejt és ott hagy. Mi és ki taníthatja meg nekünk ezek után, hogy bízzunk valakiben? Mitől fogunk megtanulni szeretni? Egy film akkor jó, ha gondolatokat és emlékeket ébreszt bennünk. Úgy döntöttem, mostantól, ha megnéztem egy filmet és az jó volt, leírom, hogy milyen gondolatok ébredtek bennem.

Hogy legyél sikeres akkor is, amikor nem megy, ha az egész világ összeesküdött ellened, és ha kényszerpályán vagy?

Boldog és sikeres. Ez a két szó tart bűvöletben minket és gyakran nem is sejtjük, mennyire csak rajtunk műlik mindez.

A Carter edző című film tanáróriása olyan gyermekeket edz kosárlabdára, akik gyakorlatilag a gettóból jönnek és nagy esélyük van rá, hogy vagy leölik őket, mire hármat számolnak, vagy börtönben végzik. Mi ehhez képest egy kis családi perpatvar, vagy egy szar állás?

Mit tennél, ha tizenöt évesen kiderülne, hogy mindig is halottnak hitt apád a helyi kórházban haldoklik? Mit tennél, ha egész életedben egy tévedésnek gondolnád magad, aki senkinek sem kellett? Mit tennél, ha csak egy egyetlen módját ismernéd annak, hogy bebizonyítsd, hogy létezel: ha lopsz? És akkor egyszer csak valaki azzal szembesít, hogy Isten szeretett gyermeke vagy.