Cikkek, esszék

Új sorozatot indítok, aminek az a célja, hogy újra megtanuljuk hasznosítani a természet erejét a saját örömünkre és egészségünkre.

A természet elképesztő színes forgataga vesz bennünket körül.  Ez a forgatag legnagyobb részt ehető.

A mai ötven évesek még tudták ezt gyermekként, amikor a patak parton mindenféle füveket téptek le, bokrokat rágcsáltak meg, és terméseket szedtek le. Amikor bemegyünk valamelyik multiba, vagy akár a zöldségesbe, akkor figyelmen kívül hagyjuk azt a csodát, ami ott virít az ajtónk előtt, a réteken, az erdők aljnövényeiben. Készséggel belátom, hogy ha a Teréz körúton laksz, akkor kevés dolgot ehetsz meg az ajtód elől, mert reggelre a nap első sugarai legfeljebb a friss kutyakakát aranyozzák be, de neked sem kell nagyon messzire kutyagolnod. Elég, ha a Margit szigetre kimész, már ott is találsz finomságokat. Nyilván jó, ha van némi tudásod azzal kapcsolatban, mi az, amit semmiképpen ne egyél meg. Mint tudjuk a tiszafa gyönyörű piros bogyója például mérgező. De a legtöbb növény vagy ehető vagy nem ártalmas. Azt a párat, ami meg igen, megtanuljuk elkerülni.

Az is nyilvánvaló, hogy mivel a legtöbb ilyen növény valójában gyógyító és tisztító is egyben, nem csak tápláló, érdemes fokozatosan hozzászoktatni a szervezetedet. De a ráfordított időt sokszorosan meghálálja.

Sok idő eltelt azóta, hogy az ősidők embere kizárólag vadnövényeket fogyasztott. Akkoriban ez tudattalan és magától értetődő volt, ma nekünk tudatosan de szintén magától értetődő módon kellene a természet kincsei felé fordulnunk. Nem azért mert nem lehet elegendő élelmet kapni kényelmesen a boltokban, hanem azért, mert miközben földanya elénk ontja vitaminokban és ásványokban gazdag leveleit, gyökereit terméseit és virágait, addig mi, emberek teljesen kizsigerelt földek alacsony tápértékű növényein tengődünk, elmulasztva és elpazarolva mindazt, ami az orrunk előtt nő, zöldell és virágzik.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Az elkövetkező cikkekben olyan növényekről lesz szó, amiket úton útfélen megtalálsz és könnyen felismerhetsz. Ha csak ezeket elkezded eszegetni, máris rengeteg pénzt takarítasz meg, amit amúgy gyógyszerre vagy orvosra költenél.

Csak pár példa, hogy lássátok, miről beszélek:

1. A gyakran gyomnövényként a kiirtandó növények közé sorolt podagrafű több mint kétszer annyi 201 mg-ot 100 grammja C-vitamint tartalmaz, mint mondjuk a karfiol rózsája, ami csak 73 mg-ot.

2. A kelbimbó  - ami még mindig az egyik legértékesebb a piacon és a boltban kapható káposztafélék között -, mindössze 2,8 g fehérjét tartalmaz 100 grammonként. Ezzel szemben 100 gramm patakparton szedett nagy csalánban 5,9 gramm fehérje van.

3. És akkor nézzünk egy vasforrást is:A spenót vastartalma: 4,1 mg 100 grammban, míg - MOST FIGYELJETEK!!! - a tyúkhúr 8,4 mg-ot gyűjtögetett magának össze a földből. Vagyis kétszer annyi vas van benne, mint abban a növényben, amit többnyire azok esznek nagy mennyiségben, akiknek vashiánya van, és nem akarnak vas tablettán élni.

Mivel társadalmunk kórosan vashiányos, ráadásul ez a kicsike növény még a hó alatt is megél - az egyetlen ahol nem él meg az a jég háta - ezért vele kezdjük a sort.

 

Bemutatom a tyúkok és egyéb háztáji szárnyasok legkedvesebb menüjét:

A tyúkhúrt

tyukhur

 

Sokszor azt mondjuk: annyi esze van, mint egy tyúknak. Némi jóvátételt szolgáltatok szegény szárnyasoknak, amikor elárulom, hogy ehhez nagyon is értenek. Kiszagolják, hol nő a legfenségesebb, legzamatosabb, legkövérebb tyúkhúr és fejest ugranak bele. Ha meglátják, minden mást elfeledve nekilátnak a lelegelésének. Kövessük mi is a példájukat és kérjünk tőlük egy marékkal minden nap. Most pedig lássuk, mi az, ami miatt a szárnyasok nagyon is bölcsen teszik, hogy ezt a csemegét választják a tápszer helyett, ha tehetik.

Mihez kezdhetünk a tyúkhúrral?

Megeheted salátának, rászórhatod rizsre, forró leves tetejére apróra vágva, főzeléknek megfőzve, vagy kifacsarva a levét, mint a búzafűnek, illetve talán a legjobb módja a felhasználásnak, ha zöld turmixba teszed.

A zöld turmixról majd külön cikkben ejtünk szót azok kedvéért, akik még nem hallottak róla.

A tyúkhúr különleges tulajdonságai a következők:

  • vérzéscsillapító és összehúzó hatású, ami miatt jól alkalmazhatod kisebb sebek sérülések borogatására, de nagyon sokféle más bőrproblémára is mint:
  • Ekcéma
  • Daganatok
  • Köszvény
  • bőrgyulladás
  • rovarcsípés
  • égés     Ezek nem kispályás bőrproblémák, mégsem halljuk az orvostól soha, hogy: "Menjen haza kedveském, oszt a tyúkok elől lopkodjon el egy kevéske tyúkhúrt, egye is, borogassa is magát vele és meglátja a természet elvégzi a többit."
De ezzel még nincs vége.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

A tyúkhúr vértisztító, és mint ilyen nagyon jó alkotórésze lehet egy tavaszi tisztítókúrának vagy fogyókúrának. Gyógyítja a
- köszvényt
- szürke hályogot
- szemgyulladást
- magas koleszterint
- reumát
- májgyengeséget
- epeproblémákat
 
De erősítő, fájdalomcsillapító hatását sem érdemes lebecsülni egy betegség után. Mivel egyben nyákoldó is, alkalmazzák
- Asztmára
- tüdőgyulladásra
- és náthára
 
Szóval igazi csemegéje a természetnek.
 
És most jön a legjobb hír: Nagyon finom és olyan ellenálló, hogy még a hó alatt is tovább nő, sőt akár ki is virágzik. Vagyis egész évben hozzá juthatsz. Ráadásul tényleg mindenütt ott van. A kertedben, a patak parton, a tavak mellett, a völgyekben vagy az erdőkben mindig szedjél belőle, ahányszor csak látod és fogyaszd, amikor csak lehetőséged van rá. Nem lehet túladagolni. Add a gyermekeidnek is, hogy hamar hozzászokjanak finom, zsenge ízéhez. Persze legjobb nyersen, de legfontosabb, hogy rendszeresen fogyaszd. Nagyon nincsen semmilyen mellékhatása, és hosszú távon is eheted. Nincsen ellenjavallata sem. Annyira zsenge és finom hatású, hogy egész kicsi gyermekeknek is adhatod.
 
Várom véleményedet hozzászólásodat, akár a közösbe is. Több száj többet mond:))