Válasz Lackfi János Facebookon megjelent pedagógiai versére.

A "tanár" válasza:

Távol álljon tőlem, hogy abba a hibába essek, hogy kereszteket hányok magamra, csak mert az internetről van szó. Ezért bölcsen a tényeknél maradok.

A sport ősidők óta olyan tevékenység, ami a következőkre szolgál: formálja a jellemet, megőrzi az egészséget, építi a közösséget, erősíti a lelket, bátorrá tesz, gerincesebbé tesz, és legvégső esetben akár hőssé is.

Egy nem hétköznapi lány kisbabát vár a szerelmétől, aki lelép. Hát ez nem túl nagy varázslat. A lány biztos nem erről ábrándozott kislányként. Jön a szőke herceg, fehér lovon, teherbe ejt és ott hagy. Mi és ki taníthatja meg nekünk ezek után, hogy bízzunk valakiben? Mitől fogunk megtanulni szeretni? Egy film akkor jó, ha gondolatokat és emlékeket ébreszt bennünk. Úgy döntöttem, mostantól, ha megnéztem egy filmet és az jó volt, leírom, hogy milyen gondolatok ébredtek bennem.

Mit tennél, ha tizenöt évesen kiderülne, hogy mindig is halottnak hitt apád a helyi kórházban haldoklik? Mit tennél, ha egész életedben egy tévedésnek gondolnád magad, aki senkinek sem kellett? Mit tennél, ha csak egy egyetlen módját ismernéd annak, hogy bebizonyítsd, hogy létezel: ha lopsz? És akkor egyszer csak valaki azzal szembesít, hogy Isten szeretett gyermeke vagy.

Ágnes asszony Geréb Ágnes
Hová gondol hová nem
Árral szemben úszna egyet
Tán ott kevés a verem.

Nem gondolt a sok kéretlen
Fogadatlan kontárra
Kik az embert húsnak nézik
S fát vágnak majd alája.

A gyermekek mai zenei élményei és a társadalom elszürkülése 1.

1. rész. A felelősség felvállalása

Mind ismerjük az erős késztetést, hogy magunkra zárjunk egy erősebben hangszigetelt páncélajtót, amikor hőn szeretett sarjunk eléri a kort, amikor úgy dönt, márpedig most kiműveli magát zeneileg.

A gyermekek mai zenei élményei és a társadalom elszürkülése 2.

Mit nevezünk jó zenének? Ez a kérdés durván megosztana akár egy száz fős baráti társaságot is. Még az is meglehet, hogy százfelé. Azt gondoljuk manapság, hogy aki igazán szabad, önálló ember, annak az ízlése is pont annyira önálló, és mi sem áll távolabb a mai trendektől, mint az, hogy az ember azt higgye, ő egy birka, egy tömegember.

Hogyan butítjuk el generációk sorát, és mi a baj valójában azzal, ami most zajlik?

Az utóbbi kérdésre lényegesen egyszerűbb a válasz, mint arra, hogy kinek áll érdekében lerohasztani az ország szellemi életét?

Valójában a válasz nagyon egyszerű is lehetne, ha azt gondolnánk, hogy valóban van odafent valaki a magasabb körökben, aki olyan elvetemült és okos, hogy ki tud tervelni egy ilyen nagyszabású és észrevétlen népirtást, mint ez a mostani. Csakhogy a helyzet az, hogy abból, ami a „kamerák előtt” zajlik elég világos, hogy az úgynevezett döntéshozóknak igazából halvány lila dunsztjuk sincs, mit okoznak valójában mindazzal, amit tesznek.

Mi lesz a gyermekeinkkel? Mivé akarja formálni őket az Állam? És ki a fene az az állam valójában?

Emlékeztek rá, mennyire utáltunk iskolába járni? Mennyire be voltunk tojva a dolgozatok előtt? Különösen az első négy osztályban? Milyen szívszorongva vártuk a piros pontot és mennyire szégyelltük magunkat, ha fekete pontot kaptunk vagy ne adj isten egyest?