
Versek
- 2019. február 18. hétfő
- Kategória: Versek
- Találatok: 6135

A halott ember vágya
Most, hogy a küszöb már mögöttem van
És emberek selymes terekben fénylenek
Mindazt, mit láttam, hallottam éreztem
Úgy érzem, ahogy ti éreztetek.
Most én fájok, ahogy magam nevetem
Kin kevés a haj és sok a kiló
Mert a másik ott, ki én vagyok
Kinevet engem, az alávaló
Most én szenvedek az ordításomtól
Mit veled követtem el
Én vagyok, aki hétrét görnyedve
Félelemek között elszelel.
És én vagyok, akit megütök, akinek
Meghúzom a haját
Akinek egy szép tavaszi napon
elláttam a baját.
Én érzem a szorongást, ha velem
találkoznod kell
És nem akarom látni sem magam
Ahogy szívem rád jeget lehel
Nem akarom tudni, hogy én csaptalak be
Hogy én hazudtam neked
Hogy annyit dolgoztál értem
Hogy kilógott a beled
Hogy mindezért szemernyi hálát sem éreztem
Most nekem hiányzik ez a hála
Mert a te lelked bár megbocsájtott
Az én lelkem nem felelt rája.
Én vagyok, aki megöltelek, amikor
nem figyeltem rád
Amikor elfelejtettelek és nem értettem
Mit akar egy barát.
Most úgy vonz a bűnöm a világba vissza
Mintha semmi sem lehetne fontosabb
Mint újra élni, hogy jóvá tegyem
A mulasztottat s a rosszakat.