Cikkek, esszék

Szegény Aldi! - gondoltam magamban és jól meglepődtem, mert ez volt az első eset, hogy egy multin szánakoztam. De az Aldi a szívemhez nőtt. Többek között a fincsi fagyasztott zöldborsó miatt. Hiszen jó áron volt és ha valaki ért hozzá, hogy kell jól párolni, akkor a legfinomabb zamatos rizibiziket, borsóleveseket vagy tudomisénmit lehet belőle gyártani tonnaszámra.

Néha az az érzésem, hogy szegény húspiac talál ki mindenféle marhaságot meg disznóságot, meg kacsákat, hogy együnk inkább több húst és kevesebb zöldséget, mert csökkent a bevételük. Pedig nem lehet okuk panaszra: zabáljuk a burgert, tömjük a libát és öldössük továbbra is a marhákat és disznókat, ahogy azt kell, hogy legyen elég husika a fehérjefüggő jóléti lakosságnak, amit elfogyaszthat, miközben őrjöngésesen üvöltve bámulja a világbajnokságot, amelyen - hiába a rengeteg milliárd, amit elloptak a kórházaktól, az oktatástól, na meg tőlünk, hogy stadionokra és foci csapatokra költsék – sajnos nem vesznek részt a nagyszerű magyar focisták.

Ó, de elkalandoztam! Térjünk vissza értekezésünk nagyszerű tárgyához, a Listeria fertőzéshez, mert ez most a sláger. Itt a heti mumus, amitől retteghetünk, és aminek hatására még többet vásárolhatunk: vegyszereket. És bár mindenhol említik, hogy valójában a gyenge immunrendszerű emberek a veszélyeztetettek, mégsem arról esik szó, hogy miképpen erősítsük az immunrendszerünket, hanem arról, hogy milyen mérgekkel kell magunkat körülvenni, hogy a rettenetes lisztéria szörny ne férjen hozzánk.

Amikor azt kell látnom, hogy a szomszéd gyermeke be sem teheti a lábát a házba anélkül, hogy levenné a „piszkos ruháit” amiben kint játszott, majd anyja alapos fertőtlenítésnek veti alá, hogy az alattomban megbúvó bacikat kiirtsa, akkor kérem nyugodtan állítható, hogy közeledik a világvége.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

A minap Balatonon pihegtem kissé, hogy kiheverjem a világban uralkodó káosz okozta stresszt. Vittem gyönyörű hófehér ebemet, aki kb. a légynek sem árt, viszont szívesen ugat kicsit puszta szórakozásból idegen kutyákra a kerítéseknél. De hát melyik eb nem teszi ezt? Az, amelyiket pórázon vezetik, szigorúan láb mellett sétáltatva, rángatva arra, amerre gazdi szeretne menni. Nos mivel én lázadó típus vagyok, néha elengedem a kutyát, aki - lévén kutya -, szaladgál és ugat. Az egyik kerítésnél egy bohózatba illő jelenetnek lehettem szemtanúja. Kutyám jön, ugat, kicsi apró tündéri kutya a másik oldalon szintén. A párbaj kellős közepén érkezik detonálva a másik gazda egy – figyeljetek! - vízipisztollyal, amiből lelocsolja a kutyámat, hangos sivalkodás közepette, miszerint gyönyörű ebem látogasson el melegebb éghajlatra. Valami a felmenőiről is elhangzott. Aztán én is sorra kerültem, mint alattomban, kifejezetten az ő idegesítésére szakosodott bűnelkövető, aki szánt szándékkal minden este erre sétál. Csak azért nem röhögtem hétrét görnyedve, mert lekötött hősnőnk nagyjelenete és nem akartam elmulasztani egyetlen értékes pillanatot se. Anyukámmal tovább sétálva később békésen kiröhögtük magunkat, miközben csalánt szedtünk a Balaton partján tiltott praktikáinkhoz.

A lisztéria elleni harc, olyan, mint ez a nő a vízipisztollyal: ő is megtehette volna, hogy odajön és megsimogatja a kutyuskáját, ne adj isten az enyémet is, és kicsit szemléli, ahogy egymással viccelődve ugatnak. De ó nem! És ahogy ő, mi is előkapjuk a „flakonokat” és hisztérikus rohamok közepette locsoljuk le a bacikat bármivel, ami gyilkol. Legyen az hypo vagy más mérgező anyag. Ne ringassuk magunkat abba a hitbe, mint ez a nő, hogy mi vagyunk a harcos lovagok, akik kiirtják a csúnya ellenséget. Bacik voltak és lesznek, mi viszont addig addig locsoljuk hipóval a Földet, míg nem marad egy talpalatnyi egészség körülöttünk. Csak mindenütt mérgek. Mi pedig benne, mint a mérgek áldozatai. Csak magunknak árthatunk végső soron. Higgyétek el! A bacik jóval ellenállóbbak, mint jelenleg mi. A vírusok meg aztán pláne! Azok kifejezetten élvezik, ha mutálódhatnak. Mi meg csak nyomkodjuk magunkba az egyre idiótább oltóanyagokat, míg az immunrendszerünket teljesen kivégezzük és amikor egy autoimmun betegség támad meg valakit, akkor csak értetlenül csóváljuk a fejünket: HOGY LEHET EZ? Hiszen ő mindent megtett.

Az immunrendszert erősítenünk kell. Ez azt jelenti, hogy több egészséges dolgot viszünk be és több mérget engedünk magunkból távozni (ha már bejuttattuk). Miről beszélek? Több friss levegő, friss gyümölcs a fáról, zöldség bio termesztésből, sok mozgás és sok sok szeretet. Ne várjunk addig, mint az a férfi, aki a nyílt utcán megtámadta a barátnőjét a saját kisbabáját használva fegyverül, majd a babát földhöz csapta. Nem mondom, ezt nevezem rideg marha nevelésnek, és a gyermek – amennyiben túléli – a jég hátán is bűnözni fog, de azért higgyétek el, sokkal erősebb lesz testileg és lelkileg is, ha szeretetben nő fel és biztonságban. Vagyis békében. A gyerekek még nem látják át, hogy szüleik megbuggyantak és nem kell követni ezt a példát. Ha agyon féltjük őket és hisztérikusan reagálunk mindenre, ami szembe jön, akkor azt ő is eltanulja. Gyermekünk egészségének sokat használ ha aránylag ritkán vágjuk földhöz, vagy még inkább soha, sőt, ha lehet még csak ne is kiabáljunk vele, mert ha erre szükség van, abban biztosan nem ő a hibás. Vegyük tudomásul, hogy ő a gyerek, mi a felnőtt, és ha kiabálunk, akkor lementünk gyerekbe. Csakhogy ő nem tud feljönni felnőttbe, és nem is tenne jót neki. Ezért ne várjuk el tőle, hogy megfontolt legyen és udvarias, miközben mi üvöltünk.

Talán meglepő, de a jól nevelt gyerek attól lesz jól nevelt, hogy jól nevelik!

A jó nevelésbe pedig semmilyen szakirodalom alapján nem tartozik bele az üvöltés, a földhöz vagdosás, a mellőzés, a lekezelés, a megszégyenítés és sok már inkvizítori fogás.

Ha megerősítettük a magunk és a gyermekünk immunrendszerét, akkor bátran jöhet lisztéria vagy bármi más, képesek leszünk megbirkózni vele. Nem lesz szükség rá, hogy hetente végig sikáljuk hipóval a hűtőt vagy a lakás bármely részét és mérgekkel fecskendezzük be a friss terményeket.

Egyébként meg csak tájékoztatásképpen még leírom, hogy a lisztéria leggyakrabban nem zöldségekben fordul elő, hanem nyers tejben, és az abból készült termékekben. Lágysajtok (Feta, Brie, Camembert stb.). Nyer húst tartalmazó ételekben (lásd tatár beefsteak), húskészítményekben. Nyers halak, füstölt lazac stb. Szóval, ha kerüljük a kukoricát, akkor tegyük ezeket is mellé.

Jó étvágyat és jó szurkolást!