Cikkek, esszék

Mészáros Lőrinc a választások óta minden nappal gazdagabb lett 1,2 milliárd forinttal. Kicsit elméláztunk, mi mindenre van hatalma belőle. Az eltelt több mint 100 nap minden munkanapján véres verítékkel megkereste a valamivel több, mint egy milliárd forintot.

arany rudak h

Tehát ha feltételezzük, hogy dolgos hétköznapjai után a hétvégét az isten áldott napja alatti pihenéssel tölti, akkor azóta minden munkanapján felépíthetett volna egy teljes 13 osztályos iskolát. Ez alatt azt értem, hogy az alapoktól az utolsó osztálytermi szögig mindent megvehetett volna belőle. Száz új iskola épülhetett volna az ő gáláns kezdeményezése nyomán.

De ha inkább az egészségügy érdekli, akkor minden hónapban adhatott volna 1200 orvosnak 100ezer forint fizetés kiegészítést. Ha orvos szeretnél lenni, vagy azt hiszed, milyen jó annak, aki olyan okos, hogy orvos lehet, akkor számolnod kell azzal, hogy anyagilag itthon a kormány rendkívüli mértékben megbecsüli az orvosokat. Ezért csak véletlen lehet az a tény, hogy ma egy kezdő orvos kevesebbet visz haza havonta kedves, de éhes családjának, mint egy átlag titkárnő. És jóval kevesebbet, mint egy felcsúti gázszerelő. Konkrétan 150 ezer forintot. Ha már sokat túlórázott és fáradtságától sújtva elkövetett néhány hibát, ami miatt meghalt pár ártatlan, akkor emelni kell a bérét, nehogy elkapja a lelkiismeret furdalás, és erősíteni kell a hálapénz megalázó, sárba tipró intézményét, mert addig sem kell Lőrincnek helyettünk adakozni. Ezért ha pár éve orvos vagy, akkor megkapod egy titkárnő átlag havi keresetét.

Persze nem egy olyan jól képzett, mindenre alkalmas, csupa szorgalom titkárnőre gondolok, amilyen a Vasembernek, Tony Stark-nak van, mert ő sokkal többet keres. Az olyan átlagos, „Vegye már fel a telefont Gizikém, mert fél órája csörög, és az idegbajtól megint rosszul vágtam le egy kart!” típusú titkárnőről van szó, aki rendkívüli képesítésével messze maga mögött hagy egy mai szakorvost. Érthető hát, hogy egyformán keresnek. Egyébként is! Az az orvos, aki itthon dolgozik, ahelyett, hogy Németországba menne, havi 1,2 millió forintért, (ami még mindig csak egyetlen ezreléke annak, amit nagy tudású Mészáros Lőrinc keres naponta) az vagy teljesen alkalmatlan orvosnak, vagy meghibbant és valami érthetetlen okból fontosabb neki, hogy ártatlanokat gyógyítson, minthogy megéljen. Az ilyeneknek meg kár bármit is adni, igaz Lőrinc? Amikor Lőrinc mégsem adja oda egyetlen napi nehezen megkeresett 1,2 milliárdját (mert ugye a saját maga által gázszerelőként felvett havi keresményét nem is számítom) akkor nyilván azért teszi, mert valami még fontosabbra tartogatja.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Mint mondjuk egy magyar betegeket gyógyító magyar kórház teljes felújítása. Jó. Nem fizet az orvosoknak, mert ők ugye nem érdemlik meg. Hiszen fogalmuk sincs, elképzelni sem tudjuk, mit küzd egy ártatlan gázszerelő, mire eljut oda, hogy régi jó cimborája, az időközben önmagából teljesen kifordult Miniszterelnök, aki csak csupa olyat tesz és mond, ami ellentmond nem csak a józan észnek, de harminc évvel korábbi önmagának is, végre észreveszi, nagybecsű kegyeibe fogadja, és kinevezi királyi kincstárnoknak. Egyébként régen is voltak ilyenek – tudjátok. Akik járták az országot és még a lelket is kiszorították a szegényekből. Az úgynevezett adószedők. Ha kellett még a lányodat is elvitték. Na nem mondom, ilyen ma nincsen civilizált országunkban, hisz modern időket élünk – ma nem dívik az őszinte, szemből sanyargatás.

Szóval Lőrinc másképpen döntött. Talán megragadta szociálisan érzékeny lelkét a magyar kórházak állapota, ahol a balesetes emberek egymás mellett fekszenek a folyosón felsorakoztatott tolókocsis ágyakon, mert már nincsen szabad ágy a kórtermekben. Mi meg jövünk megyünk körülöttük, amíg ők decensen üvöltenek a fájdalomtól, mert hát teszem azt eltört pár csontjuk, esetleg belső vérzésük van. Milyen kár, hogy néhányukra sajnos nem lesz ideje az erősen alul fizetett, amúgy is kezdő szakorvosoknak, ami miatt esetleg meghalnak. Az persze gond, mert ha mindenki kimúlik a kórházak rossz állapota miatt, akkor Lőrinc kénytelen lesz kizárólag uniós pénzekből fedezni a napi 1,2 milliárdját, és semmit, de semmit nem fog tudni elvenni a hollókői wc takarítónőjétől, aki egész napi klotyósikálással sem képes 50 ezer fölé tornászni a havi keresetét. Azt most hagyjuk, hogy ez hányad része Lőrinc napi betevőjének.

Az elmúlt pár hónapban hősünk hetente felújíttathatott volna egy kórházat, aminek az lett volna az eredménye (már persze azon kívül, hogy kb. napi 3000 emberrel nőtt volna a nevét Áldással említők száma), hogy a magyar ember szakszerű és kedves ellátásban részesülne, miután a rossz életkörülmények miatt, a mozgás teljes hiánya miatt, a foci meccsek előtti teli tüdejű ordítozások miatt és a dohányboltok rendkívül magas bevétele miatt, a tüdő osztályon kötött ki. Sajnos ez sem hatotta meg eléggé Lőrincet, így elmulasztott napi 1,2 milliárd forintot adakozni a kórházaknak.

De nem adtuk fel. Kemény munkában megkérgesedett, sebesült lelkének minden bizonnyal komolyabb ingerküszöbre van szüksége pár éhes orvosnál, vagy haldokló ingyenélőnél.

Itt vannak az árva gyermekek.

(A hajléktalanokat azért hagytam ki a sorból, mert őket Kósa emberbarát úr már kiokította arról, hogy nekik semmi gondjuk nincs, hiszen van hely a hajléktalan szállón, amit ő maga is finanszíroz, ráadásul elég tejet és vért inniuk, hogy 100 évig éljenek jó erőben. Tekintettel arra, hogy az emberek 99%-a másra sem vágyik, csak hogy ihasson egy kis véres tejet, ez a tanács minden idők egyik legnépszerűbb gasztronómiai igazsága lehet, elhomályosítva a Delfoi jósda falára felfirkantott „Ismerd meg Önmagad” szakszerűtlen és idejétmúlt szlogenjét. (hvg.hu, index.hu, 24.hu) ).

A kormányunk úgy döntött, csak akkor vagy jogosult árvasági segélyre, ha szülődnek a haláláig sikerült megszereznie az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt. (link: Államkincstár) Mondom magamban: Jesszusom, kész szerencse, hogy a világon egyetlen olyan gyerek sem marad árván, akit teszem azt egy 14 éves anya szült, vagy egy olyan semmirekellő, aki az iskola után egyből nekiállt szülni, aztán csak sorra ontotta, ontotta meggondolatlanul a gyerekeket, mígnem az egyikbe belehalt. Kész szerencse mondom magamban, hogy Lőrinc gyermekei soha de soha nem kerülhetnek ilyen helyzetbe, mert ő előrelátó volt, és kb. a következő ezredév végéig biztosította végtelken szorgalmával kis családjának a teljes biztonságot.

A sok ingyenélő, meg tehetségtelen nem-gáz-szerelő csürhe nyugodtan vessen magára. Választottak volna jövedelmezőbb talpnyalást, mint az árvaság, a hajléktalanság, a tanárság vagy az orvoskodás. Ha beütöm a gugliba, hogy „árvaházak helyzete Magyarországon”, akkor megtudhatom, milyen sorsa volt a 2 világháború után az árváknak, megtudhatom, hogyan alapították az első magyar árvaházat, ahogyan azt is volt szerencsém megtudni, hogy magyar pénzből javul az oktatás Afrikában. Ez a legjobb! Afrikában javítunk az oktatás helyzetén, itthon meg teljesen tönkre tesszük, és megfeddünk mindenkit, aki politizálni mer (ugyan hogy is merne politizálni, amikor se joga se jogi végzettsége nincsen) akár dalban teszi, akár szakemberként. Jaj – kapom a kezem a szám elé – majdnem leszakembereztem a tanárokat, akik napi szinten tanítanak, pedig bizony mondom elhiszem, hogy a jogászok sokkal jobban értenek a gyerekneveléshez, meg a pedagógiához, meg hogy mitől lesz valakiből erős, egészséges honpolgár, aki tudja mi a kötelessége Lőrinccel szemben.

Ha eddig nem is fért semmi közel Lőrinc lelkéhez, az minden bizonnyal felkelti szociálisan érzékeny lelkében a felháborodást, ha megtudja, milyen elképesztően borzalmas sors jut ma a világon egy árvának. Kénytelen vagyok a világról beszélni, mert a magyar árvaházakról az ég világon semmit sem találni, egyszerűen azért, mert Magyarország olyan jól teljesít, hogy nincsenek árvaházak. Nem pedig azért, mert átnevezték az árvaházakat gyermekotthonnak. Az még csak csak előfordulhat, hogy egy árvaházban apácák vernek péppé árvákat, úgy csapva falhoz a szerencsétleneket, hogy több csöntjuk eltörik, hogy papok erőszakolnak meg árva lányokat, hogy az árvaház igazgatójának férje teherbe ejt egy árvát, hogy a rendőrök nem hisznek az árváknak, sőt besúgják őket a nevelőknek, amiért újabb verést kapnak, hogy ha a félelemtől felsikoltanak álmukban, akkor hideg zuhany alá rakják őket, hogy az ételüket még egy disznó is undorodva hagyná ott, hogy az összes létező agresszió és perverzió a lelkükben landol az évek során, hála az őket körülvevő beteg nevelői csürhének, mindez előfordulhat egy árvaházban, de egy magyar gyermekotthonban soha.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

A gyermek otthon, ahogy a neve is mondja, egy otthon. Az meg lehetetlen, hogy ott valami balul süljön el. Így ezt az ügyet le is zárhatjuk. Egy ilyen otthonban a gyerekeknek arany élete van, ezért küldjük minden pénzünket, mexikói, dél-afrikai és ázsiai, meg még angliai gyermekotthonoknak is, mert azok – lám! - rászorulnak. De nem Lőrinc! Ő nem dől be ennek a rosszul összetákolt koholmánynak. Ő tudja, hogy mindenki magában bízhat, és hogy a jelszó: „Mindenki egyért és még többen értem!”

Ekkor jött rá Lőrinc, hogy a sport az, ami megváltja az embereket, ezért támogatni kezdte a sportolást….

Folytatjuk...