Versek

A halott ember vágya

 

Most, hogy a küszöb már mögöttem van

És emberek selymes terekben fénylenek

Mindazt, mit láttam, hallottam éreztem

Úgy érzem, ahogy ti éreztetek.

 

Most én fájok, ahogy magam nevetem

Kin kevés a haj és sok a  kiló

Mert a másik ott, ki én vagyok

Kinevet engem, az alávaló

 

Most én szenvedek az ordításomtól

Mit veled követtem el

Én vagyok, aki hétrét görnyedve

Félelemek között elszelel.

 

És én vagyok, akit megütök, akinek

Meghúzom a haját

Akinek egy szép tavaszi napon

elláttam a baját.

 

Én érzem a szorongást, ha velem

találkoznod kell

És nem akarom látni sem magam

Ahogy szívem rád jeget lehel

 

Nem akarom tudni, hogy én csaptalak be

Hogy én hazudtam neked

Hogy annyit dolgoztál értem

Hogy kilógott a beled

 

Hogy mindezért szemernyi hálát sem éreztem

Most nekem hiányzik ez a hála

Mert a te lelked bár megbocsájtott

Az én lelkem nem felelt rája.

 

Én vagyok, aki megöltelek, amikor

nem figyeltem rád

Amikor elfelejtettelek és nem értettem

Mit akar egy barát.

 

Most úgy vonz a bűnöm a világba vissza

Mintha semmi sem lehetne fontosabb

Mint újra élni, hogy jóvá tegyem

A mulasztottat s a rosszakat.